Mindenki ismeri Cvetan Vaszilev-et? Nem? Nahát. És Gyurcsány Ferencet? Esetleg Kóka Jánost? Na, őket már biztosan.

„Egész rendszerét a politikai és a hozzá közel álló gazdasági hatalom erkölcstelen, tisztességtelen, alapvetően a közjót romboló, maffiaszerű oligarchikus együttműködésére építi” – mondta Orbán Viktorról április 6-a előtt Gyurcsány. Ha eszünkbe jut a trafikmutyi, a földmutyi, a kaszinómutyi, a várkertbazáros CBA, a Rogánmutyi, a Közgép, Mészáros vagy Nyerges, akkor ezzel az állítással még egyet is lehet érteni. De mindezt ki mondja? Magyarország egyik legnagyobb oligarchája.

Gyurcsány a rendszerváltást KISZ-titkárként nézte végig, majd megalapította az Altus Befektetési és Vagyonkezelő Rt-t, amely pár év alatt igen nagy vállalkozássá fejlődött, neki pedig milliárdos vagyont eredményezett. Hogy mivel foglalkozott az Altus? Hát nem egy start-up vállalkozásként indult, az biztos. Az Altus gyakorlatilag felhasználta tulajdonosának kiterjedt pártállami kapcsolatait, magyarul privatizált. Csak egy példa: 1995 novemberében az Altus elnyerte az akkori legnagyobb hazai alumíniumipari vállalat, a Motim többségét, a vásárláshoz szükséges 705 millió forint kifizetéséhez pedig attól a Magyar Hitel Banktól vettek fel hitelt, amelynek akkori elnöke Apró Piroska, Gyurcsány Ferenc anyósa volt.

Még nem is válaszoltam az elején feltett kérdésemre, hogy kicsoda Cvetan Vaszilev. A bolgárok Simicska Lajosa, Bulgária egyik leghírhedtebb milliárdosa. Na, az ő kedvenc üzleti partnere Magyarországról nem más, mint Gyurcsány Ferenc és Kóka János. Cellum Bulgaria a cégük neve. A mobilfizetési megoldásokat fejlesztő céghez Kóka János szállította a tudást és a technológiát, Vaszilev pedig - Gyurcsány remek bolgár kapcsolatai révén - a pénzt.

Úgy tűnik ez nem probléma, ez nem zavarja a volt miniszterelnököt. Ahogy az sem, hogy nem is olyan rég még cigányos táblával tüntetett a megbélyegző cigánybűnözés kifejezés ellen, ma már pedig olyan párttársakat véd, akik szerint statisztikailag létezik a „romabűnözés”. WTF? Legalább lenne tökük kimondani a cigány szót, vagy csak onnantól válunk rasszistává, ha ezt a szót használjuk?

                                                             (fotó: HVG)

Ha már itt tartunk, létezik olyan, hogy cigánybűnözés? Nem. Ez a szó, azt sugallja, hogy az egész cigány közösség bűnöző, amit könnyedén beláthatunk, hogy nem igaz. Az már viszont igaz, hogy sok bűnözésből élő cigány van. A legszegényebb, legalsóbb társadalmi rétegekben (amelyekben nagy számban élnek cigányok) elképesztő a szegénység, a nincstelenség és a nélkülözés. Ezeknek az embereknek nincs iskolai végzetségük, a közmunkán kívül (amit a Fidesz a választás után, kis túlzással megszűntetett) nincs munkalehetőségük. Ez egy komplex társadalmi probléma, ami időzített bombaként ketyeg Magyarországon. Csupán rendteremtéssel, populista, demagóg dumákkal a problémát képtelenség megoldani! Érdemi tettek kellenek! Sajnos a mai magyar kormány, úgy tűnik nem érdekelt a probléma kezelésében.

A tisztességtelen és a maffiaszerű oligarchikus Fidesz-KDNP kormány antitézise pedig Gyurcsány, az álruhás királylány lenne? Ugyanis ha kell fideszes oligarcházik, ha kell cigányokat véd, majd cigányozik, önmagát fényezi, a rászedhetőket pedig hülyíti. Összességében ez az ember az egyik legkártékonyabb populista csaló, aki megfordult az elmúlt 24 évben a magyar politikában. És ez az ember kapott nem is olyan régen 9,75 %-ot. Sírva fakadok..

Vagy én vagyok a hülye, vagy valami hatalmas baj van a baloldali pártokkal. Múlt szombaton Horváth Csaba kijelentette, hogy a győzelem receptje az összeborulás. Ismerős sztori, nem? Április 6-án is akkora győzelmet aratott a baloldal, hogy ihaj. Vasárnap jött az újabb bejelentés: Botka mögé mindenki beállt. Ami lehet annyira nem nagy baj (nem vagyok szegedi), de a 14 MSZP, 3 DK, 3 Együtt-PM-es jelöltarány egészen hihetetlenül torz.

Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy emberek nem képesek tanulni a hibáikból. Április 6-án a magyarok egyértelmű választ adtak, hatalmas többség utasította el az összeborulást.

A májusi EP-választás pedig nagyon egyszerűen azt bizonyította, hogy az MSZP durva leszálló ágban van, a DK el tudja szívni az MSZP-s szavazókat, míg az Együtt-PM pedig simán le tudja nyomni az LMP-t. Az önkormányzati választáson pedig egy újabb megsemmisítő vereséget szenvedhetne az MSZP, erre mi történik? Az összefogással a többiek életben tartják az MSZP-t, magukat pedig tovább amortizálják.

                                               A CSAPAT. (kép forrása: jobbegyenes)

Úgy tűnik, semmiből sem tudnak tanulni. A baloldal csoda pártjai ismét elkezdenek matekozni, számolgatni, megmagyarázni, hogy miért kell megint összefogni.

Oké, azt megértem, hogy ha mindenki teljesen külön indul, akkor minden településen fideszes polgármester lesz. De ebből egyszerűen még nem következhet egy újabb összefogás, márpedig a vezető baloldali politikusok nyilatkozataiból most nagyon úgy tűnik, hogy szerintük újból ez a járható út..

Meg kell fogalmazni, hogy mi a cél. Újabb munkahelyeket (képviselőség, polgármesterség, stb.) szerezni a pártársaknak vagy tökösen megpróbálni egyedül, esetleg pár helyen koordináltan indulva? Mi legyen? Ragaszkodunk az állásokhoz vagy megpróbáljuk bármelyik pártot is felépíteni?

A baloldal pártjai válaszaiból úgy tűnik, ragaszkodnak a munkahelyeikhez és ez a döntő.

A legnagyobb szívás persze most is azokra vár, akik talán tényleg alkalmasak lennének egy új baloldal képviseletére. Egy Szabó Rebekából, Karácsony Gergelyből, Jávor Benedekből akár még lehetne valaki, de egy újabb összeborulás ismét lehúzza őket (is).

A végére, azért, hogy konstruktív is legyek, ahol van értelme (XIII., VI. kerület, Szeged, Miskolc, stb.) koordináltan kell indulni, ahol semmi értelme, ott pedig el kell indulni önállóan és saját magukat kell építeni, nem egy korrupt DK, MSZP, volt SZDSZ politikusnak kampányolni (tisztelet a kivételnek), és utána meg korszakváltásról handabandázni.

Az elmúlt két évszázadra visszatekintve felelős kormány békeidőben minisztériumokat nem helyezett át. Amikor ez megtörtént, vészterhes helyzetek uralkodtak az országban.  

• a Kossuth vezette kormányt költöztették anno Debrecenbe
• ideiglenes kormány alakult 1919 nyarán Szegeden
• 1944 telén Debrecenben
• a menekülő Szálasi helyezte át hivatalait Sopronba, ill. Szombathelyre

és végül

• 1956 novemberében alakított kormányt Szolnokon Kádár János

Ha a kormány abból indul ki, hogy a közeljövőben az ország biztonságát valami/valaki veszélyezteti, akkor erről a többi parlamenti pártok, az európai szövetségeseket és pl. az ország lakosságát tájékoztathatná. Mert momentán ilyen akut vészhelyzetről nincs tudomásunk.

Az álságosság netovábbja

A 3. Orbán-kormány csigalassúsággal alakult meg, ám ezután, a példátlan hatalomkoncentráció jegyében a 4 év után visszaállított kancelláriát rögtön egy ember kezébe helyezte. E folytatódó hatalomcentralizáció leplezésére az egyik első, rekordsebességgel meghozott intézkedésével rögtön több minisztérium székhelyének áthelyezését rendelte el - teljesen indokolatlanul. A jelenlegi rezsim részéről ezért (is) teljesen hiteltelen és álságos az arra való hivatkozás, hogy a decentralizáció érdekben költöztetné a minisztériumokat Debrecenbe, Kecskemétre, vagy Székesfehérvárra. Hisz mindenki tudja, hogy az Orbán kormány alatt sok minden történhet, de a hatalom tényleges decentralizációja teljesen kizárt.

A deliberáció és a decentralizáció diadalaként a komplett minisztériumok fővárosból való költöztetéséről mindenfajta hatástanulmány nélkül, rendeleti úton döntöttek. S igencsak kilóg a lóláb, hogy ezen önkényes döntések csak az önkormányzati kampány egyik marketing-fogasaként funkcionálnak.  A csúnya vízfejű Budapestet így legalább lehet utálni, és szítani egy kicsit a főváros/vidék ellentétet.

Amúgy a költöztetés nyilván elképesztő költségekkel jár, ami örvendetes akkor, amikor éppen 50-60 milliárdos hiányok, adósságok veszélyeztetik kórházak mindennapi működést és a betegek ellátását. Biztosan – most hogy a stadionépítés megnyugtatóan révbe ér – a minisztérium költöztetése a legfontosabb tennivalója a kormánynak egy olyan országban, ahol a lakosság egy jelentős része a létminimum alatt él.

Persze a felesleges és propagandisztikus látszatintézkedés helyett valódi decentralizációról, a vidéki központok erősítéséről szó sincs. Pedig ez tényleg fontos volna, de az Orbán-kormány csak retorikailag erősíti a vidéket, tényleges politikája, az államosítás, a központosítás, a hatalomkoncentráció.

Még egy Hungarikum?

Egy-két teljesen rendkívüli példa kivételével (pl. amikor a német újraegyesülés után – nem mellesleg, hosszú társadalmi vita után – a német fővárost Bonnból ismét Berlinbe helyezték) a fejlett világban aligha van példa minisztériumok vagy kormányok fővárosból való elköltöztetésére. Ez egy újabb Hungarikum, vagy az is lehet, hogy az új kazah főváros, Asztana a követendő minta… Lehet választani.

(a bejegyzése egy vendégszerzőnk írása, a blogon banditamókus csak közzétette)

Az évszázad szerződését kötötte meg Orbán Putyinnal. Bár szembe megy minden racionalitással és trenddel, Magyarország ismét nagyhatalommá válhat, a miniszterelnök úrnak és a fideszes oligarcháknak köszönhetően. Ha minden jól megy, és nem lesznek renitens-nem szavazó fideszes képviselők, hétfőn megszavazza a parlament a paksi megállapodás kihirdetését. Hogy ez 7000 milliárd forintjába kerül az országnak? Sebaj, az oroszok farvizén ugyan, de végre atomhatalommá válik ez a kicsi ország.

Kép forrása: oroszvilag.hu

Eközben a világban, a fejlett részén, teljesen más irányú folyamatok mennek végbe az energiatermelés területén. Egyre több európai állam deklarálja, hogy a következő években leáll atomprogramjával és az energiaellátást 100 százalékban megújuló energiaforrásokból oldja meg a jövőben. Németországban például több, mint 2 millió háztartás és több ezer energiaszövetkezet szolgáltat ily módon áramot, az ellenőrizhetetlen multik és állami cégek helyett. Ezek a beruházások a 6-8 éves megtérülés után bárkinél olcsóbban tudják eladni az áramot. Ezek után mennyire lehet reális az az elképzelés, hogy a Paks II termeléséből származó, mérhetetlen drága áramot átveszi majd a külpiac, például a német állam? És nem csak az a baj a gigaberuházással, hogy fenntarthatatlan, elavult vagy irreális- az Orbán-Putyin paktum ugyanis romba dönti Magyarország gazdaságát, versenyképességét, és romba dönt minket, magyar állampolgárokat is. A hitelt nem csak mi nyögjük majd, hanem gyerekeink és unokáink is.

Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért EP képviselője nemrég kiszámolta, hogy a tízmilliárd eurós hitel, a kamatok és a magyar önrész után a végső számla körülbelül 7000 milliárd forint lesz. 7000 milliárd forintot kell visszafizetnünk Putyinnak. A törlesztés évente akár egymilliárd eurójába is kerülhet az országnak, legalább 21 évig. Ez fejenként 1 millió forint tartozást jelent minden magyar embernek. De hogy ezért cserébe mit kapunk? Nehéz lenne megmondani, a kormány ugyanis semmilyen részletet nem hajlandó elárulni az Orbán-Putyin paktumból.

A bővítés megalapozottságát tartalmazó parlamenti határozatokból nem lehet megtudni a beruházás várható környzeti hatásait, gazdaságosságát és a politikai kockázatokat sem. Nem tudjuk, hogy egyáltalán megvalósítható e a projekt. Nem tudjuk, miről állapodott meg pontosan Orbán az orosz állammal. Egyet tudunk biztosra, hogy a kormány hétfőn, a kétharmad biztos többségében megszavazza majd a hitelszerződés kihirdetését. Pedig most kéne abbahagyni; bármennyire is bűvös az a hetes szám, nem szabadna engedni a misztikumnak, nem szabadna engedni Putyinnak. Mi, zöldek, no fuckin’ wayt mondunk a 7000 milliárdra, és te, kedves Виктор, ведущий?

Kép forrása: http://en.wikipedia.org/wiki/Smiling_Sun

A mai napon hivatalos látogatást tesz hazánkban Gurbanguly Berdimuhamedov, Türkmenisztán elnöke. A nemzetközi jogvédő szervezetek által készített rangsorolás alapján - az észak-koreai Kim Dzsong Un után - a világ második legnagyobb diktátora kereskedelmi és gazdasági ügyeket érintő kormányközi csomagot készül aláírni Orbán Viktorral.

A trend az, az azerbajdzsáni hírportál asgabati hivatalos forrásokra hivatkozva számolt be pár nappal ezelőtt a közelgő találkozóról, ahol az év elején folytatott tárgyalásokra és megállapodásra alapozva kormányközi szerződéseket írnak alá a két ország együttműködésének fejlesztéséről. Információik szerint Magyarországot az Azerbajdzsánon át érkező türkmén gáz, a hazánkba Törökországon keresztül eljutó türkmén üzemanyag, míg Türkmenisztánt a magyar műszaki felszerelések és gyógyszerek importja vonzza Budapestre.

A most megkötendő hosszú távú együttműködés mellett meg kell említenünk azonban az eddigi magyar-türkmén kapcsolatfelvételeket is. Míg 2011-ben, Schmitt Pál még államfőként látogatott el a türkmén fővárosba és méltatta a Kaszpi-tenger partján fekvő ország fejlődését diktatórikus berendezkedése ellenére, addig Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2008-ban még ennél is jóval tovább ment. Hasonlóan a jelenlegi kereskedelmi kapcsolatok felélénkítését célba vevő megállapodásokhoz, a Magyar Szocialista Párt miniszterelnöke is tárgyalásokat folytatott a türkmén gáz importjával kapcsolatban. A később kiszivárgott Wikileaks-anyagok alapján még az amerikai körökben is aggodalmat keltett a tervezett paktum, ami értelmében az offshore-hátterű Millander International segítségével közel 30 évre függővé tette volna a magyar energiaszolgáltatást a Gazpromnak, a türkmén gáznak és rajtuk keresztül az orosz és türkmén elnököknek.

Senkinek sem kell megmagyarázni, miért is rossz a kiszolgáltatottság és az ilyen fokú függés, de miért is ilyen rémisztő egy államfő látogatása? Mert Ő a türkmén diktátor!

A 2007-ben megfigyelők nélkül lezajlott választáson a szavazatok 89%-val hatalomra kerülő, majd 2012-ben hasonló körülmények között 97%-os eredménnyel pozíciójában megerősített Berdimuhamedov diktatúráját a Freedom House és a Human Rights Watch évről évre a világ második legnagyobb diktatúrájaként szerepelteti listáján (egyedül Észak-Korea előzi meg).
A húsz éve felszabadított országban az etnikai kisebbségek nyelvoktatását és felsőoktatási lehetőségeiket is korlátozzák, prioritást biztosítva a többségi türkméneknek. A vallásgyakorlás lehetőségeit minimális keretek közé szorították, míg a külföldieknek a határok átlépésének lehetőségét is szűkítették.
Ráadásul Türkmenisztán a 10 leginkább cenzúrázott ország között szerepel. Nem létezik kereskedelmi média, a külföldi adásokat sugárzó parabola antennák ellen pedig Berdimuhamedov elnök személyes hadjáratot folytat pusztán azért, mert véleménye szerint elrontja a városok és a falvak képét.
Szenzációnak számított az első két, internettel felszerelt kávézó megnyitása a fővárosban, annak ellenére, hogy ezt csak és kizárólag katonák felügyelete alatt, a személyi adatok megadása mellett lehet használni.

                                      kép forrása: www.theguardian.com

Általános szokássá vált a türkmén politikai körökben az ellenfeleknek történő üzengetés, melynek egyik fő eszköze a levágott véres birkafej otthagyása a kiszemelt személy házának küszöbén. Ennek áldozatául esett többek között Natalija Sabuntsz aktivista is, aki egy nappal a Szabad Európa rádiónak adott interjúja után kapott ilyen figyelmes „ajándékot”.

Orbán Viktor miniszterelnököt nyilvánvalóan nem rázzák meg ezek a tények és nem botránkozik meg az emberi jogok korlátozásán, és mindez nem tántorítja el őt azon szándékától, hogy a keleti nyitás jegyében az országot egy diktátornak szolgáltassa ki.

Egy coming out-al kezdem. Én is LMP-s voltam, és még a szakítás után is kitartottam mellettük. Nem gondoltam ugyanis, hogy egy Bajnai Gordonnal vagy Szigetvári Viktorral le lehet győzni Orbán Viktort. (Igazam volt.)

Szimpatikus volt, hogy az LMP eredeti filozófiája a jobb baloldal meghaladását tűzte ki célul. Szimpatikus volt, hogy az LMP újra akarta gondolni a szűklátókörű liberális kánont, amely mereven leosztotta, hogy a baloldalnak miről szabad, miről nem szabad beszélnie. Örültem és büszke voltam, hogy az LMP mert szólni a patriotizmus fontosságáról, a határon túli magyarokról, a nemzeti ünnepek tiszteletéről, stb., stb. Rendkívül idegesítő volt, ahogyan a baloldali liberális értelmiség megmondó-emberi felszisszentek, ahányszor valaki megpróbált olyan témákhoz hozzászólni, amit az elmúlt 20 évben „jobboldali” tematikának bélyegeztek. Ez a merevség nem csak intellektuálisan volt igénytelen, de politikai vakságról is árulkodott, hiszen óriási hiba volt, hogy a baloldal egyenesen lemondott olyan alapvető kérdésekről, mint a nemzet, a népi-kultúra, vagy a hagyomány-ápolás, stb. és engedte, hogy ezeket a jobboldal kisajátítsa.

Ám mintha az utóbbi időben, és különösen április 6 óta valami megváltozott volna az LMP-ben. Elindultak oda, ahová már nem tudom, nem akarom követni őket.  Talán azzal kezdődött, ahogyan Schiffer András vállrándítással elintézte a Szabadság téri német megszállási emlékművet. Bár Schiffer elmondta a kötelezőt, meg hogy az Ő családja is holokauszt túlélő…., de a mimikájával, gesztusaival kellően semlegesítette a mondanivalóját, ragaszkodva ahhoz, hogy „hisztériának” minősítse a szobor elleni tiltakozást. Aztán jött Sallai R. Benedek bocskaiba való parlamenti debütálása. És itt is, persze SRB elmondta, hogy Ő csak szándékosan provokál, és ezzel jól elszórakoztatta a magyar médiát, aki Vágó féle „unortodox” képviselőség méltó folytatóját látta benne. (Persze ha a T. Sajtó behatóbban ismerné mit is gondol SRB a világról, már nem biztos, hogy ilyen szórakoztatónak gondolná…) Ugyanazon a héten Morvai Krisztina a Gaudi-féle köpködősök közepette elmondta mennyire szívébe zárta Schiffer Andrást…  A kettőjük „rokonsága” már sok mindenkinek feltűnt. Hogyan lesznek a ballib-oldal ünnepelt jogvédőiből egyre cikibb figurák…. Mind Morvai, mind Schiffer ugyanis, ezért-azért, őszinte szívből tudják gyűlölni a ballib értelmiségi világot. És bár ezen világ X-Y képviselőjének kritizálása gyakran nagyon is megérdemelt, az a zsigeri szint, ahogyan Morvai és Schiffer igyekszik megtagadni régi önmagát, és megvetésben rálicitálni szélsőséges társaikra, gyakran - enyhén szólva - ijesztő. Már csak hab volt a tortán, hogy ugyanazon a héten az LMP egy bátor tartózkodást produkált a Jobbikos volt skinheadvezér Sneider „Roy” Tamás országgyűlési alelnökké választásakor. Az is feltűnő volt, hogy az EU-s kampányban gyakran versenget a Jobbik-féle nemzeti antikapitalizmus és az LMP szebb időket látott globalizáció-kritikája. Ez utóbbi mára már (intellektuálisan) árnyéka önmagának, s leginkább csak orbáni mélységű „fúj-bankárok és EU bürokraták” szintre zsugorodott. Schiffer mára már hírhedt álbalodalozása, és komprádor burzsoáziázása az a szint, ahol ezek az amúgy megfontolandó és izgalmas kritikai hangok áldozatul esnek valami félresikeredett plebejus populizmusnak.

                         A kép forrása: piroslapok.blog

De még nem is ez a legcikibb. A legcikibb nem az, amit csinált az LMP, hanem amit nem csinált.

Kínos volt ugyanis, az a tétlenség, ahogyan az LMP saját kis korrupciós botrányait (pl. NFÜ-tender) kezelte, vagy ahogyan elsiklott afölött, hogy a VIII-kerületben Kocsis Máté javaslatára tanácsadóként alkalmazták havi 250 ezerért az LMP kerületi képviselőjét. És talán legeslegkínosabb az volt, ahogyan az V-kerületben induló Schiffernek és az egész LMP-nek hosszú ideig nem akaródzott semmi kritikusat mondani arról a Rogán Antalról, akinek botrányai bőven elérték (volna) a Simoni szintet – ha nem a Fidesz uralja a média 89%-át. (Azt már a kremlinológusokra bízom, hogy a másik nebántsuk-Rogánt ember, az a Molnár Zsolt volt, aki a Schiffer által szintén kínos gyakorisággal méltatott Mesterházy Attila főembere…)

És mindez után jön, hogy az új LMP-s képviselők, a KISZ múltas Schmuck Erzsébet vagy Ikotity István Tisza István méltatása, és akkor én már azt gondoltam, ez az LMP, nem az az LMP. Az LMP bal-jobb meghaladása a jövőről szólt volna, egy alternatívát kínált arra, hogy hogyan lehetne egy modernebb világban politizálni. Ez a múltba révedő, nagyot mondásban a Jobbikkal versengő, Kövér Lászlót és Mesterházy Attilát méltató LMP, már nem nagyon mutat sehova – a jövőbe biztosan nem.

(A posztot Aarcher csupán közzétette.)

Kunhalmi Ágnes részt vett múlt hét kedden azon a tüntetésen, ami az Origo főszerkesztőjének kirúgása után jött létre, majd politikusi Facebook oldalán a következőt posztolta:

„Ma elmentem a tüntetésre, de zavarban voltam. A politikus a hatalom szimbóluma, és most a politika, a hatalom a legrosszabb arcát mutatja. Ez ellen tüntettek ma. Én is politikus vagyok.”

Az nagyon helyes és dicséretes, hogy Mesterházy Attila vezetett MSZP-ben elnökségi tagságig is eljutó Kunhalmi Ágnes elment a tüntetésre, és részt vett rajta, ezzel ő is kifejezte véleményét az adott helyzettel kapcsolatban és jelenlétével bizonyította azt, hogy ő nem úgy gondolkodik, mint Lázár János, nem úgy gondolkodik, mint azok, akik most hatalmon vannak, egészen addig, amíg ki nem rakta a fenti Facebook-bejegyzést.

A Fidesz kétharmad valóban nagy felhatalmazással rendelkezik és valóban rosszul, az emberek és a jövő ellenében használja legtöbbször hatalmát. Az állítás idáig rendben van. Azonban csak reméljük, hogy a szocialista Kunhalmi Ágnes szerint a politikus önmagában nem a hatalom szimbóluma, hanem a politikus többek között a közügyek állampolgárok érdekében történő „intézője”, az emberek hangja, a küzdés kitartás szimbóluma, és sorolhatnánk. Joggal gondolhatjuk azt, hogy egy baloldali és/vagy MSZP-s politikusnak egy politikus (így saját maga) nem a hatalom, hanem valami „emberközelibb” tevékenység szimbóluma, kicsit „baloldalibb” önképpel dolgozik. Bár Orbán Viktor, Lázár János valóban a hatalom szimbólumai, úgy viselkednek, ahogyan a tolvajok fejedelmei szokták, és nyilván, Kunhalmi Ágnes pártjában is vannak olyanok, akikkel való érintkezés után a fenti Facebook-mondatra „szocializálódott”. Sajnáljuk!

                          MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Ahogyan azt is, hogy Kunhalmi Ágnes azzal gyűjti egy hatalomellenes tüntetés alkalmával a lájkokat, hogy szerinte a politikus (így ő is) a hatalom szimbóluma. Akkor még egyszer: a politikust megválasztják az állampolgárok, és ők ezáltal a demokratikus folyamat által (bár hazánkban egyre kevésbé lehet ennek nevezni) a demokrácia szimbólumává válnak, a választópolgárokat képviselik. Nem hatalmat gyakorolnak felettük, mint egy diktátor, hanem képviselik a választói akaratot. Képviselnek, ezért az a nevük, hogy képviselő és nem pedig diktátor. Nem nehéz, nem, követhető.

Képviselő és képviselő, politikus és politikus között jelentős különbségek lehetnek, de hogy azt az állampolgárok felismerjék és méltányolják, az jóval kitartóbb és nehezebb munkát igényel, mint MSZP elnökségi taggá válni.

Egy hete, Magyarország fekete napja után kezdődött az egész. Lázár János, Miniszterelnökséget vezető miniszter, civil szervezet szabotőr, fácánvadász javaslatára „közös megegyezéssel” megváltak az Origo főszerkesztőjétől. Ugyanezen a napon a Parlament elfogadta a Paksról szóló törvénytervezetet. Módosították a 25 éve érvényben lévő Házszabályt. Benyújtották a reklámadót. Simicska és Mészáros Lőrinc pedig ismét jól járt, míg előbbi 12 milliárd forintját vette ki médiacégeiből és a Közgépből, utóbbi 1,8 milliárd osztalékhoz jutatta cégét.

A civil társadalom azonnal reagált. A Kettős Mérce és az Átlátszó néhány óra alatt szervezett tüntetést, amin több, mint ezren álltak ki az Origo szerkesztősége és a sajtószabadság mellett. A civilekhez később a magyar médiumok többsége is csatlakozott, a reklámadó bevezetése ellen tiltakozva a tv-k és internetes portálok elsötétítéssel, a nyomtatott sajtó orgánumok pedig üres oldallal tiltakoztak.

A nagy civil lelkesedésnek tudható be, hogy egy héten belül másodszor is, Pünkösd hétfőre demonstrációt szervezetek, ezúttal a Magyar Telekom székháza elé. A cég volt az, aki elbocsátotta Sáling Gergőt az Origótól, Lázár János nyomására. Ezért lehetett a Kossuth téren kezdődött tüntetés fő attrakciója Gulyás Márton performansza, ahogy élő-egyenes adásban mondta le Telekom előfizetését. Bár Gulyás erre biztatta a résztvevőket is, a fullasztó melegben kókadozó tömeg ekkor még nem tűnt túl közreműködőnek.

Gulyás után az Átlátszó blog munkatársa, Ferencz Gábor beszélt a média bekebelezéséről, arról, hogy egyre kevesebb a kormánytól független „hang”. Szerinte a hatalom csak akkor fog megnyugodni, ha megszerezte a teljes kontrollt. Utalt Gyurcsány Ferenc 2007-es beszédére is, mikor azt mondta, lehet tüntetni, majd megunják és hazamennek. Ferencz szerint minden miniszterelnök ezt a véleményt osztja.

Elnézve az elbágyadt tüntetőket, hallgatva Papp Réka Kinga fahangú kántálását, tényleg úgy tűnt, hogy a tömeg lassan feladja és hazamegy, de ahogy ment le a Nap, a több száz emberből több ezer lett és egyre lelkesebben vonultak a Telekom Krisztina körúti székházához.

                                       A kép forrása: Magyar Narancs.

Pozitív tehát a tendencia, ami végbe menni látszik a mai magyar civil társadalom aktivitásában. De nem ártana, ha végre nem mindig ugyanaz a budapesti, értelmiségi kör venne részt ezeken a demonstrációkon, ha végre nem csak tüntetnénk, hanem cselekednénk is. Magyarország fekete napja óta elindult folyamatba kell most belekapaszkodnunk, és nem megunnunk és nem hazamennünk. 

Rengetegszer olvashattunk már arról, hogy milyen kiterjedt médiabirodalma van a Fidesznek és ezek évről évre milyen jól teljesítenek. Ez a téma lassan senkinek sem jelent újdonságot, és előttem (ha nem is ezen a blogon) már sokan kivesézték.

Arról viszont, hogy pontosan hogyan is működik ez a birodalom, egy-egy hírt milyen tökéletesen megkomponáltan futtatnak, sokkal kevesebbet olvashattunk, pedig legalább annyira izgalmas, mint az, hogy például ki a tulaja a Metropolnak (Simicska Lajos).

A modell borzasztóan egyszerű: reggel a Magyar Nemzet, mno.hu megszellőzteti „a hírt”. A hír általában a baloldalt - néha a Jobbikot - leleplező, hatalmas botrányt kavaró sztori szeretne lenni. Attól függően, hogy ez „a hír” mennyire izgalmas, szaftos átveszi a többi online (nem jobboldali portál is), bár sokszor előfordul, hogy sokkal később, vagy egyáltalán nem veszik át. MNO-nak ettől nem kell csüggedni, mert a HírTV, Echo TV, Lánchíd Rádió, Class FM és az összes közszolgálati adó átveszi tőlük, azzal megspékelve, hogy a Fidesz sajtótájékoztatón reagál a reggel megjelentetett hírre (általában 11-14 óra között) így ezek a médiumok, nem csupán „a hírt” adják le, hanem pluszba berakják mellé még a mélyen tisztelt fideszes megszólalót is.

A fideszes médiabirodalom. Kép forrás: kreativ.hu

Tehát a bevett séma leegyszerűsítve: 1. mno, 2. minden más jobboldali média, 3. fideszes megszólaló, 4. kiegészítik a hírt a fideszes megszólalóval, 5. „a hírt” addig nyomatják főműsör időben ameddig szufla van benne és ameddig bele nem verték az emberek fejébe!

És ezzel elérkeztünk a lényeghez. Nem az a fontos, hogy a hír igaz-e vagy sem! Csak az számít, hogy: minél botrányosabb legyen, és minél jobban beleilleszkedjen a baloldal korrupt, hazaáruló, hazug, kommunista, összeesküvő és még egyszer korrupt mintába.

Számtalan példát lehet hozni (Portik-Laborc-ügy, Bajnai „libatolvaj”, Bilderberg) amik hatalmas port kavartak és benne van az emberek fejében.

Mert mi történt a Portik-Laborc-ügyben? A jobboldali média leginkább hazugságot terjesztett, ferdített, valamint az ügyészség megszüntette a nyomozást. Érdekel ez bárkit is? Dehogy! Mi van a Bajnai Hajdú Bét ügyével? Több mint 9 megnyert per a jobboldali lapok ellen valótlan állítások miatt. És, kit érdel? Eljut a cáfolat bárkihez is? Senkihez! Érdekel bárkit is, hogy évek múltán kiderül, hogy hazugságokat terjesztettek? Ááh, dehogy. Senkit! Hogy miért? Mert a hír csak egyszer üt, akkor, amikor bejön a köztudatba.

Ezt tessék megérteni: nem az számít, hogy a hír igaz-e vagy sem! Csak az a lényeg, hogy a Fidesz a média birodalmának, plusz a közpénznek (igen, az Ön adójának) hála az ellenfeleit könnyedén lejárassa!

Félreértés ne essék, ezzel a kis összefoglalóval nem azt akarom állítani, hogy a mno.hu, vagy a HírTV egyfolytában hazudik. Csupán szeretném tudatos hírfogyasztásra bíztatni minden kedves olvasómat! És, hogy mi lehet a hiteles hírforrás? Például a No fuckin' way blog.