Egy coming out-al kezdem. Én is LMP-s voltam, és még a szakítás után is kitartottam mellettük. Nem gondoltam ugyanis, hogy egy Bajnai Gordonnal vagy Szigetvári Viktorral le lehet győzni Orbán Viktort. (Igazam volt.)
Szimpatikus volt, hogy az LMP eredeti filozófiája a jobb baloldal meghaladását tűzte ki célul. Szimpatikus volt, hogy az LMP újra akarta gondolni a szűklátókörű liberális kánont, amely mereven leosztotta, hogy a baloldalnak miről szabad, miről nem szabad beszélnie. Örültem és büszke voltam, hogy az LMP mert szólni a patriotizmus fontosságáról, a határon túli magyarokról, a nemzeti ünnepek tiszteletéről, stb., stb. Rendkívül idegesítő volt, ahogyan a baloldali liberális értelmiség megmondó-emberi felszisszentek, ahányszor valaki megpróbált olyan témákhoz hozzászólni, amit az elmúlt 20 évben „jobboldali” tematikának bélyegeztek. Ez a merevség nem csak intellektuálisan volt igénytelen, de politikai vakságról is árulkodott, hiszen óriási hiba volt, hogy a baloldal egyenesen lemondott olyan alapvető kérdésekről, mint a nemzet, a népi-kultúra, vagy a hagyomány-ápolás, stb. és engedte, hogy ezeket a jobboldal kisajátítsa.
Ám mintha az utóbbi időben, és különösen április 6 óta valami megváltozott volna az LMP-ben. Elindultak oda, ahová már nem tudom, nem akarom követni őket. Talán azzal kezdődött, ahogyan Schiffer András vállrándítással elintézte a Szabadság téri német megszállási emlékművet. Bár Schiffer elmondta a kötelezőt, meg hogy az Ő családja is holokauszt túlélő…., de a mimikájával, gesztusaival kellően semlegesítette a mondanivalóját, ragaszkodva ahhoz, hogy „hisztériának” minősítse a szobor elleni tiltakozást. Aztán jött Sallai R. Benedek bocskaiba való parlamenti debütálása. És itt is, persze SRB elmondta, hogy Ő csak szándékosan provokál, és ezzel jól elszórakoztatta a magyar médiát, aki Vágó féle „unortodox” képviselőség méltó folytatóját látta benne. (Persze ha a T. Sajtó behatóbban ismerné mit is gondol SRB a világról, már nem biztos, hogy ilyen szórakoztatónak gondolná…) Ugyanazon a héten Morvai Krisztina a Gaudi-féle köpködősök közepette elmondta mennyire szívébe zárta Schiffer Andrást… A kettőjük „rokonsága” már sok mindenkinek feltűnt. Hogyan lesznek a ballib-oldal ünnepelt jogvédőiből egyre cikibb figurák…. Mind Morvai, mind Schiffer ugyanis, ezért-azért, őszinte szívből tudják gyűlölni a ballib értelmiségi világot. És bár ezen világ X-Y képviselőjének kritizálása gyakran nagyon is megérdemelt, az a zsigeri szint, ahogyan Morvai és Schiffer igyekszik megtagadni régi önmagát, és megvetésben rálicitálni szélsőséges társaikra, gyakran - enyhén szólva - ijesztő. Már csak hab volt a tortán, hogy ugyanazon a héten az LMP egy bátor tartózkodást produkált a Jobbikos volt skinheadvezér Sneider „Roy” Tamás országgyűlési alelnökké választásakor. Az is feltűnő volt, hogy az EU-s kampányban gyakran versenget a Jobbik-féle nemzeti antikapitalizmus és az LMP szebb időket látott globalizáció-kritikája. Ez utóbbi mára már (intellektuálisan) árnyéka önmagának, s leginkább csak orbáni mélységű „fúj-bankárok és EU bürokraták” szintre zsugorodott. Schiffer mára már hírhedt álbalodalozása, és komprádor burzsoáziázása az a szint, ahol ezek az amúgy megfontolandó és izgalmas kritikai hangok áldozatul esnek valami félresikeredett plebejus populizmusnak.
A kép forrása: piroslapok.blog
De még nem is ez a legcikibb. A legcikibb nem az, amit csinált az LMP, hanem amit nem csinált.
Kínos volt ugyanis, az a tétlenség, ahogyan az LMP saját kis korrupciós botrányait (pl. NFÜ-tender) kezelte, vagy ahogyan elsiklott afölött, hogy a VIII-kerületben Kocsis Máté javaslatára tanácsadóként alkalmazták havi 250 ezerért az LMP kerületi képviselőjét. És talán legeslegkínosabb az volt, ahogyan az V-kerületben induló Schiffernek és az egész LMP-nek hosszú ideig nem akaródzott semmi kritikusat mondani arról a Rogán Antalról, akinek botrányai bőven elérték (volna) a Simoni szintet – ha nem a Fidesz uralja a média 89%-át. (Azt már a kremlinológusokra bízom, hogy a másik nebántsuk-Rogánt ember, az a Molnár Zsolt volt, aki a Schiffer által szintén kínos gyakorisággal méltatott Mesterházy Attila főembere…)
És mindez után jön, hogy az új LMP-s képviselők, a KISZ múltas Schmuck Erzsébet vagy Ikotity István Tisza István méltatása, és akkor én már azt gondoltam, ez az LMP, nem az az LMP. Az LMP bal-jobb meghaladása a jövőről szólt volna, egy alternatívát kínált arra, hogy hogyan lehetne egy modernebb világban politizálni. Ez a múltba révedő, nagyot mondásban a Jobbikkal versengő, Kövér Lászlót és Mesterházy Attilát méltató LMP, már nem nagyon mutat sehova – a jövőbe biztosan nem.
(A posztot Aarcher csupán közzétette.)
