Kunhalmi Ágnes részt vett múlt hét kedden azon a tüntetésen, ami az Origo főszerkesztőjének kirúgása után jött létre, majd politikusi Facebook oldalán a következőt posztolta:

„Ma elmentem a tüntetésre, de zavarban voltam. A politikus a hatalom szimbóluma, és most a politika, a hatalom a legrosszabb arcát mutatja. Ez ellen tüntettek ma. Én is politikus vagyok.”

Az nagyon helyes és dicséretes, hogy Mesterházy Attila vezetett MSZP-ben elnökségi tagságig is eljutó Kunhalmi Ágnes elment a tüntetésre, és részt vett rajta, ezzel ő is kifejezte véleményét az adott helyzettel kapcsolatban és jelenlétével bizonyította azt, hogy ő nem úgy gondolkodik, mint Lázár János, nem úgy gondolkodik, mint azok, akik most hatalmon vannak, egészen addig, amíg ki nem rakta a fenti Facebook-bejegyzést.

A Fidesz kétharmad valóban nagy felhatalmazással rendelkezik és valóban rosszul, az emberek és a jövő ellenében használja legtöbbször hatalmát. Az állítás idáig rendben van. Azonban csak reméljük, hogy a szocialista Kunhalmi Ágnes szerint a politikus önmagában nem a hatalom szimbóluma, hanem a politikus többek között a közügyek állampolgárok érdekében történő „intézője”, az emberek hangja, a küzdés kitartás szimbóluma, és sorolhatnánk. Joggal gondolhatjuk azt, hogy egy baloldali és/vagy MSZP-s politikusnak egy politikus (így saját maga) nem a hatalom, hanem valami „emberközelibb” tevékenység szimbóluma, kicsit „baloldalibb” önképpel dolgozik. Bár Orbán Viktor, Lázár János valóban a hatalom szimbólumai, úgy viselkednek, ahogyan a tolvajok fejedelmei szokták, és nyilván, Kunhalmi Ágnes pártjában is vannak olyanok, akikkel való érintkezés után a fenti Facebook-mondatra „szocializálódott”. Sajnáljuk!

                          MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Ahogyan azt is, hogy Kunhalmi Ágnes azzal gyűjti egy hatalomellenes tüntetés alkalmával a lájkokat, hogy szerinte a politikus (így ő is) a hatalom szimbóluma. Akkor még egyszer: a politikust megválasztják az állampolgárok, és ők ezáltal a demokratikus folyamat által (bár hazánkban egyre kevésbé lehet ennek nevezni) a demokrácia szimbólumává válnak, a választópolgárokat képviselik. Nem hatalmat gyakorolnak felettük, mint egy diktátor, hanem képviselik a választói akaratot. Képviselnek, ezért az a nevük, hogy képviselő és nem pedig diktátor. Nem nehéz, nem, követhető.

Képviselő és képviselő, politikus és politikus között jelentős különbségek lehetnek, de hogy azt az állampolgárok felismerjék és méltányolják, az jóval kitartóbb és nehezebb munkát igényel, mint MSZP elnökségi taggá válni.